Szögesdrót közt a jövőd

  Szögesdrót közt vergődik a Jövőd, Tiporja, szaggatja, üti, veri a még élőt. Lélek, oh mily gyenge vagy néha Felállni, s továbbmenni sokszor léha. Mily véres vergődés, mily izzadt erőlködés, A végtelenbe vágyás, szabadon repülés!   De a láncok csörögnek s szorítanak kegyetlenül Vérben ázik a cellád, körös-körül! Oh, szabadság-szenvedélye megérintettél végre, Oh, te messze…

Tűnődés

    Sodornak az emlékek, illatok, színek, szavak, csak az nem látja, aki vak!   Sodornak az emlékek, pedig nem akarom, mégis visznek messzire, s képtelen vagyok megállni a talajon.   Sodornak az emlékek, régi, ismerős tájakra, hol barátok várnak egy mosolygós koccintásra.   Sodornak az emlékek, s várom, hogy legyen vége az utazásnak, a…

Fekete fellegek

Sötét, fekete fellegek, Hess innen, Menjetek! Ne fészkeljetek az agyamba, A borús gondolatokat táplálva. Rég kidobtam az emlékeket, Szívem legmélyére ne tedd vissza őket. Nem akarom átélni újra, Félni s rettegni egész éjszaka! Utálni a pirkadatot Kívánni a tehetetlen bénultságot! Akarni azt, hogy ne érezzek S ezer sebből ne vérezzek. Vágyni arra, hogy szívem jégcsap…

Fal

Építek egy falat, A szívem köré, Magasat, erőset, hogy védje meg, örökké!   Építek egy falat a szívem köré, Hogy ne legyen ember, Ki áttörné!   Ott maradna a piciny Test védtelen, Rettegve a fájdalomtól, Mely végtelen. Ne tudja markolni, Míg össze nem törik S csak a néma csend marad a helyén, a halálig.

Egyedül a Reggellel

  Ködöt ásít a hajnal, beterítve vele a folyó ezüstjét.Fázósan bólogatnak a fejükkel a fák, s álmos szemekkel pislognak a szürkeségbe. Bőröm még emlékszik ujjaid perzselő nyomaira. Ahogy égetett végig az érintésed, minden milliméteren, tüzet ébresztve a szív végtelen kamráiban. Csókod nyomán még lángol a Lélek, s visítva követeli mohó ajkaid ízét. Hangok gyöngyei gurulnak…

Visszatérés

Forróvérű lopott órák, izzó, perzselő, végtelen nappalok. Vágy, mely végighullámzott a nyár bársonyán, mely benne lüktetett a szív minden lobbanásában. Kínzó fájdalom volt a Lét, nélküle lélegezni sem tudott. Szétszórt emlékek hullámoztak lelkében. Pillanatok, szavak, érintések, ígéretek, az elmúlt nyár szerelemtől fülledt illata. Gondosan szedegette a morzsákat, s közben újraízlelte valamennyit, majd eltette a fiókba,…

Hajlott hátú hegyek között…

Hajlott hátú hegyek között Egyszerűen élni, Isten szavát hallgatni, Áldássá lenni.   Hajlott hátú hegyek között Vaddisznót lesni, Édes szagú réteken Pillangót kergetni.   Hajlott hátú hegyek között Csendben Békét kérni, Éjszakánként emberi kínt enyhíteni.   Hajlott hátú hegyek között Lassan ballagni, Szürke színű fenyőket Szépen kiszínezni   Hajlott hátú hegyek között Víg nótákat dúdolni,…

Én, a vándor

Lába nyomán mosolygott a Napsugár, Lépteit a Szél vigyázta. A Köd adott rá kabátot, könnyeit a Felhő várta. Szívében Hajnal lakott, Lelkében örök Tűz, mely űzte messzi tájakra, s kárhoztatta örök bolyongásra. Üres, kongó belső, állandó keresés. Üveggolyó álmok, oh, mily messzire szaladtak előle, talán őket kergette egy életen át, a végtelenbe.  

Kopogtatás

Valaki kopogtat, Jaj, vajh ki lehet? Ajtót nyitni remegő kézzel megyek. Megállít a gondolat, Nyissam? Ne nyissam? Cellámba oh, jaj kit engedek?   Valaki kopogtat, Én még mindig várok, Lélegzet visszafojtva állok. Miért jött? Mit akarhat? Szándéka jaj, Mit takarhat?   Valaki kopogtat, Most már mindenem reszket, A kilincshez elgyengült kézzel érek. Zár kattan, Ajtó…

Olvadás

Bugyognak agyamból a szavak, Mint haldokló száján a vér. Menny és Pokol közt vergődő Lelkem Oh, mily fáradt s gyönge lény.   Égni szeretne, Égni s végleg megsemmisülni. Egy nagy, Szent Fényben Örökre felolvadni!

Magány

Magányt gurít felém a Hold, az ablakon bekacsintó pajkos csillagok fagyot meszelnek a sötét falakra. Az éjjel félve teríti le bársonyát, fel ne tépje egy fájó sóhaj éles kése. Kinézett az ablakon s a vénülő fák leveleit számolgatta, talán gyorsabban szalad az idő homokja. Régen volt már, hogy boldogan, felszabadultan nevetett, rég volt már, hogy…

Kósza gondolatok

Magányos alkonyt köhög a Világ s a Bánat csöndben belemászik a bőröd alá. Fázós órákká formálja az idő gyöngyeit, s te szépen felfűzöd őket, hogy nézegethesd, hogy lásd meg bennük tükörképed. S te látod, ahogy gurulnak a gyémántok, mélyen szántva meggyötört arcod. Forgathatod a gyöngyöket, szét is szórhatod őket, jobb nem lesz, csak szánalmasabb a…

Quid plura dicam?

Harcolni lélek nélkül, Kardot vinni erő nélkül, Vezetni hit nélkül, Élni Isten nélkül, Szeretni szív nélkül.

Ébredés

Oh, Te álomból ébredő, Szárny nélküli, Égő, lüktető, Kicsiny lélek, Kit megérintett a Remény piciny sugara S Te újra ragyoni kezdtél, Ismét várva a másnapot, egy jobb napot, egy fényes napot, Hol a vágyak újra szárnyakat kapnak, S nem állnak majd az útba rideg Falak.   Most itt ülsz újra a sötét sarokban, félelemtől remegve,…

Papírhajó

Egyedül feküdt a hajnallal s figyelte hogyan színezi a szél vörösre az eget. Kicsiny hajót indított útnak az égi tengeren, melybe szavakat rakott. Piciny fehér hajó a lángoló égbolton, igyekszik egy másik part felé. Vajon lesz-e valaki, aki a szavakat majd sorba teszi? Vajon lesz-e türelme őket megérteni? Vajon elér-e addig e törékeny hajó? Vajon…

Facebook oldal

Kedves Látogató! A facen is követhetsz, ahol szintén jelennek meg írásaim, gondolataim. 🙂 Málnácska néven találsz meg:)!https://www.facebook.com/Málnácska-1084147774990633