Isten veled

Kitakarítottam az egész lakást. Kifertőtlenítettem mindent. Utánad. Elmentél, eltűntél és nem hagytál nyomot magad után. Maradt ugyan néhány pillanat, de azt is kitakarítottam a szívemből. Akartam volna még többet, akartam volna még jobbat, azt hittem ez lesz az, amit oly régen keresek. Azt hittem ez az, az az igazi nagy és igazi érzelem. Nem éreztem még szerelmet. Nem. Olyan régen nem voltunk együtt, magunk. Attól még távol álltam. De. Kötődtem. Esténként egy darabig még hiányzott a hangod, a hívás, amit vártam egész nap. De elmaradt, mint ahogy te is elmaradtál. Pedig annyi mindent meg akartam még mutatni az én világomból … neked. De úgy látszik, nem voltál rá kíváncsi. Nos, akkor azt hiszem meg sem érdemelted. Talán jobb is így. Mielőtt jobban belemerültünk volna az érzelmekbe és elsodort volna magával a mindent elsöprő valami, rájöttem mennyire nem vagy te Férfi. Mielőtt bármi komolyabb is történhetett volna, kiderült a meztelen igazság … Rólad. Annyi minden elmaradt a történetből. Elmaradtak a nagy csaták, egymás közt, elmaradt a világ kiszínezése, elmaradt a paplanon a gyűrés. Még meg sem kóstoltad a kedvenc borom, még át sem élted, ami a lelkemben volt. Még nem ültünk le egymással szemben, őszintén beszélgetni, elmaradt a sok kérdőjel megválaszolása.Maradtak a szimpla, szürke nappalok és a magányos éjszakák. Igaz, amikor voltunk, ha voltunk, mármint együtt, ha volt ilyen, akkor is egyedül voltam éjjel, csak akkor a hangoddal aludtam el. Más volt. Most csend van.Meséltem a kedvenc dolgaimról, meg akartam mutatni neked mindent. El akartalak önteni azzal, ami bennem van. De nem voltál rá kíváncsi, nem akartad. Lehet megijedtél. Elszaladtál. Hangtalan, még az út sem porzott utánad. Csak simán kisiklottál, hangtalan.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük