Tavaszi mámor

on

Tavaszi este volt, a levegő kellemesen fűszerillatú. A nő készülődött, szíve remegve várta a találkozást. Még egy óra és látja őt. A fürdőszobában csinosította magát, de sehogy nem tetszett a kép, ami a tükörből nézett vissza rá. Lemosta az arcát ismét és elölről kezdte annak festését. Kis idő után nyugtázta, hogy jó lesz, így már megjelenhet előtte. Gyorsan felöltözött, és várta a telefont, ami azt jelentette, hogy itt van érte. Hamarosan csörgött is, a férfi megérkezett. Gyorsan felhúzta a cipőjét és lesietett a kocsihoz. Remélte, hogy a férfi azzal indít, hogy jól nézel ki, majd megcsókolja. Ahogy kisietett a házból, látta hol vár rá a férfi, mosolyogva, kedvesen. Csókkal köszöntötték egymást és már indultak is a férfi lakására. Nem volt nagy a forgalom, a férfi pedig eléggé közel lakott, így hamar odaértek. A lift szabad volt, ilyenkor este már nem nagy a jövés-menés a lépcsőházban. Felértek az emeletre, beléptek az ajtón, ahol a férfi parfümjének illata csapta meg az orrát. Kellemes hűvös volt, ahogy bement a nappaliba és helyet foglalt a kanapén. A férfi hozott frissítőket, amelyeket letett az asztalra, a nő elé. A nő kortyolt belőle, majd az ablakhoz lépett. A folyó terült el előtte, látta, ahogy a hajók mennek és rajtuk emberek, akik vacsoráznak a fedélzeten. A férfi addig bement a fürdőszobába és rendbe hozta magát. Ez idő alatt a nő nézte a folyót és a folyón áthaladó hajókat. Nézte a fákat, amelyek kecsesen hajladoztak a kellemes tavaszi szélben. Minden olyan nyugodt és mégis izgalmas volt. Szerette nézni a folyót és a parton sétáló embereket. Bárcsak ő is ezt látná a lakása ablakából. Amíg várt a férfira, megnézegette a könyveket is. Szerette az illatukat. Épp egy életrajzi regényt emelt le, amikor a férfi mellélépett. Érezte friss, finom és férfias illatát. A nő visszatette a könyvet a helyére. A férfi lassan megfordította és megcsókolta, közben pedig szorosan magához ölelte. A nő érezte, mennyire kívánja a férfi és ennek őszintén örült. Szeretkeztek. Hosszan és szenvedélyesen, mintha már hosszú idő óta nem találkoztak volna. Észre sem vették, hogy közben besötétedett és csend borult a tájra. Szeretkezés után egymáshoz simulva nyúltak el a férfi ágyán és simogatták egymás testét, miközben halkan beszélgettek. A férfi megcsókolta a nőt, majd felkelt és kiment a konyhába kávét főzni. Hamarosan az egész lakásban érezhető volt az illata. Behozta a kávét a nőnek, és kimentek a teraszra. Sötét volt már akkor, de látni lehetett a folyó ezüstös csillogását, a hullámok táncát a felszínen. Lassan iszogatták a forró kávét, miközben folytatták a beszélgetést. A nő hallgatta a férfi történeteit, és ez volt az első pillanat az este folyamán, hogy előző szeretője jutott az eszébe. Vajon merre van most, mit csinálhat – gondolta, és közben válaszolt a férfi kérdéseire. A gondolataiból viszont nem tudta eltüntetni előző szeretőjét, akit oly nagyon szeretett. Mindig visszatért hozzá, legszívesebben felhívta volna, de tudta, úgy sem venné fel a telefont. Próbált a férfira koncentrálni és a beszélgetés során csak arra figyelni, ami most van. Megitták a kávét, ami felfrissítette őket. Felöltöztek, majd lementek a folyóhoz sétálni. Egymást ölelve, lassan haladtak a part mentén, közben halkan folytatták a beszélgetést. A férfi átölelte a nőt, aki karjait a dereka köré fonta. Közben folyamatosan beszélgettek, meséltek egymásnak régi életükről. Ahogy idősebb lett az este, a nőnek egyre jobban a korábbi szeretője volt a fejében. Olyan közel érezte magát most hozzá. Tudta, emlékezetből, hogy az a férfi is most kinn van valahol az éjszakában és csak sejtette, hogy nem egyedül. Fájt ez a gondolat neki és minél tovább sétáltak, annál jobban érezte a másik férfi jelenlétét. Pedig tudta, hogy akivel most sétál, sokkal jobban megérdemli szerelmét, de ennek ellenére sem tudta a másik férfit elfelejteni. Kedves, férfias arca, aranybarna szeme újra és újra eszébe jutott. Nagyon hiányzott neki. Egyszer csak arra eszmélt, hogy elértek a sétány végéig és vissza kell fordulniuk. Kezdett fázni, hiszen a kis nyári ruhácskájában nem számított tavaszi éjjeli sétára a folyóparton. A férfi a hátára terítette kabátját, ami kellemes meleget adott, és amelyen szintén érezte a férfi kellemes és férfias illatát. Padokat pillantottak meg és a férfi javasolta, hogy üljenek le, nézzék kicsit onnan a folyót. Összebújva leültek és nézték, ahogy egy sétahajó elhalad a folyón, rajta táncoló, vigadó turistákkal. A nő mindig is szeretette volna egy ilyen hajón tölteni az estét. Ahogy ott ültek és átkarolták egymást, a nő körülnézett és nem messze a padtól egy sörös dobozt pillantott meg. Ismerős márka. A régi szeretője is mindig ezt szerette. Emlékezett, hogy egy meleg novemberi délután elmentek együtt egy étterembe és ott is ezt a fajta sört választotta … a régi szeretője. Még jobban hiányzott neki a férfi, annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert most egy másik ölelte. Kezdtek egyre jobban fázni. A férfi felajánlotta a nőnek, hogy menjenek vissza a kocsihoz és hazaviszi. A nő beleegyezett. Felálltak a padról, majd lassan visszasétáltak a kocsihoz. A nő beült a férfi mellé, aki pár perc alatt hazaért vele. A kocsiban kellemes meleg volt és a nő háza előtt még megálltak, csókolóztak és tovább folytatták a beszélgetést. Fogták egymás kezét, mintha nem is akarnák elengedni soha. Sokáig beszélgettek még így, mikor a nő az órájára nézett és látta, hogy hajnal van már. Megcsókolta a férfit, majd besietett a lépcsőházba. Rohant fel a lépcsőkön, be a lakásba. Miután magára zárta az ajtót, kitört belőle a sírás. Egész testét rázta a zokogás. Sajnálta, hogy nem tudja szeretni úgy a férfit, ahogy az megérdemelné. Akármennyire is erőlködött, akkor is régi szeretője jutott az eszébe, minden egyes pillanatban. Félt, hogy ez nem lesz már másképp soha többé.

2017. július 20.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük