Annára várva

on

Éjjel 23:38-kor csörgött a telefonja. Gyorsan felöltözött, felhúzta a cipőjét, magához vette az autó kulcsait, majd kilépett lakása ajtaján. Szaladt le a lépcsőkön, végig a lépcsőházon, majd kilépett a sötét éjszakába. Szakadt az eső és ezüstösen csillogott az autó szélvédőjén minden csepp a lámpa fényében. Beült a kocsiba, majd indított, óvatosan kitolatott az utcából, gyakorlott kezekkel tekerve a kormányt. A kereszteződésekben figyelve haladt, nem jön-e másik autó, majd végighajtott az utcákon, az egyre jobban szakadó esőben. -De jó, -gondolta,- most állhatok a megállóban az esőben, amíg megérkezik. Elérte a parkolót, persze egy autó sem állt benn, bárhova leparkolhatott. A legközelebbi helyet választotta a lépcsőkhöz. Kiszállt, majd gondosan bezárta az ajtókat, amelyet mindig ellenőrzött. Szaladt át az aluljárón, amely koszos és büdös volt, pedig nem is olyan régen lett kifestve és felújítva, de persze az utca huligánjai máris tönkretették mindenféle falfirkával és a csövesek is szerettek itt meghúzódni. Sietett fel a lépcsőn, majd kiért a villamos megállójába. Páran várták már a következő járatot, amolyan rendes embereknek tűntek. Az eső persze nem engedett, még jobban rákezdett, mintha érezte volna, hogy nem szereti az ernyőt és már csak dacból sem fogja használni, pedig ott lapul egy a táskájában. Messziről látta, hogy jön egy villamos, aminek megörült, azt gondolta, rajta lesz a járaton és mehetnek haza és nem kell az esős, szeles éjszakában tovább ácsorognia és várni rá. Megállt a villamos és kereste az ismerős alakot, de senkiben nem tudta felfedezni. Gondolta felhívja, de tudta, hogy abban a hangzavarban úgy sem hallja, hogy hívja, hát nem is tette. Közben az eső csak esett és esett, a szél pedig egyre agresszívabban fújt az arcába, egészen összekócolva a haját. Legalább rá lehetne gyújtani, gondolta, de nem lehet, mert akkor érezni lehet majd rajta a dohány szagát. Közben figyelte az embereket, akik folyamatosan cserélődtek a megállóban, csak ő volt az, aki már hosszú ideje ott állt és várt.
Ahogy nézte a lépcsőt, látta, hogy egy férfi és egy nő érkezik a megállóba, meglehetősen ittas állapotban. Nagyokat nevettek, majd cigarettára gyújtottak. Érezte az illatát és még jobban kívánta azt, hogy ő is elszívjon egyet. A férfi felugrott a következő villamosra, közben pedig odanyújtott a nőnek még egy szál cigarettát, majd becsukódott az ajtó és a villamos tovább gurult. A nő átment a másik részére a megállónak, majd meggyújtotta a cigarettát miközben a telefonját piszkálta, majd megérkezett a másik oldalon a villamos és a félig elszívott cigarettát eldobva, gyorsan felugrott rá.
Egyedül maradt a megállóban. Kissé kísérteties volt a helyzet. Autók is alig jártak, a villamosok pedig igen csak ritkán. Gyere már, gyere már, gondolta, menjünk már haza, aludni akarok, nagyon fáradt vagyok, de Ő csak nem akart megérkezni.

„Kések 20 percet!”

Jött az üzenet a telefonra. Nagyszerű, gondolta, még 20 perc, mikor már így is régóta áll a megállóban, az a 20 perc egy örökkévalóságnak fog tűnni, addig százszor jobban elázom és a szél, amely egyre erősödött, kifújja a lelket is belőlem. De akkor sem megyek haza, nélküle nem, éjjel ne mászkáljon egyedül, főleg ezen a környéken nem. Különben sem tudott volna aludni úgy, hogy nincs otthon. De jó lenne rágyújtani, gondolta újra, talán akkor gyorsabban is telne az idő, de így, ez kész szenvedés.
Egy nő jött fel a lépcsőn és hozzálépett:
-Elnézést, merre van a McDonald’s a környéken?
Gyorsan útbaigazította a nőt, aki elmondta, hogy egy autóval várják ott, valami autós találkozóra sietnek onnan. Éjjel? Gondolta magában, milyen autós találkozó lehet az, amire éjjel kell menni és egy közeli McDonald’s parkolójában veszik fel hozzá az embereket. Újabb széllökés, újabb fázós pillanat és még mindig nem érkezett meg, nem is tudja, hogy eltelt e már a 20 perc, nézte a telefonját, mikor kapta az üzenetet, de nem, még nem telt el a 20 perc. Újabb villamos jött, látta már messziről a lámpácskáit és reménykedett, hogy eltelt az a 20 perc és itt lesz és mehetnek haza. Megállt a szerelvény, de pár fiatalon kívül senki más nem szállt le. Felhívom, gondolta és megmondom, hogy igyekezzen, de rájött, hogy felesleges ezért felhívnia, hiszen tudja, hogy igyekeznie kell, hamarabb pedig akkor sem tud jönni, csak ha eléri a járatot. Az eső pedig csak esett és esett, a szél agresszíven fújt és ő csak állt a megállóban és rendületlenül várt. Közben arra gondolt, hogy május van és ilyenkor azért már sokkal melegebb szokott lenni és most miért nincs kellemes májusi este, akkor nem lenne annyira rossz a várakozás. Cigarettára kéne gyújtani, gondolta, akkor legalább elfoglalnám magam valamivel. De nem. Megérzik rajtam a szagát. Ezer és ezer féle gondolat járt cikázott az agyában, mit is kell majd ezen a hétvégén elintéznie, mi az, amit meg kell csinálnia, ha mindenki elment. Újabb villamos érkezett, de még mindig nem volt rajta. Gondolta, hogy ez az a pillanat, amikor telefonál. Így is tett. Felhívta, majd megtudta, hogy már kiért az ottani megállóba és hamarosan jön a villamos és azzal tud jönni. Nagyszerű, gondolta, akkor elképzelhető, hogy a következő járaton már rajta lesz. Iszonyatosan fáradtnak érezte magát és tényleg csak arra vágyott, hogy ezen ritka hideg májusi estén az ágyába bújjon és aludjon. Mentőautó hangja zúgott végig a körúton. Nem szerette ezt a hangot, mert ez azt jelentette, hogy valahol baj van. A hang gyorsan távolodott és a másik oldalon érkező szerelvény hangjára lett figyelmes. Szerelmesek szálltak le a járatról, szorosan fogták egymás kezét. Majd egyszer én is, gondolta magába, én is így fogom valaki kezét, akit szeretek, közben persze irigykedve nézte a két ember szerelmét, akiket az sem érdekelt, hogy meglehetősen hideg van. Ránézett az órájára, lassan éjjel 1 óra lesz és Ő még mindig nem érkezett meg. Meddig kell még itt állni és várni, gondolkodott magában. De jó lenne egy szál cigaretta. Ekkora már teljesen elázott, a széllökések pedig egyre erősebbek lettek. Ismét látta, hogy jön a szerelvény. Ismét reménykedni kezdett, hátha ezen lesz rajta, és mehetnek haza. A szerelvény megállt. Anna leszállt.

2017. május 20.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük