Utolsó tánc (Ady által ihletve)

Lassan befonta haját, s leült a pamlagra. Már késő délután volt. A szobában kellemes félhomály honolt. Egy ideig csak nézett maga elé üres szemekkel. Csend volt. Semmi sem mozdult.
Már jó ideje ült így, amikor halk kopogás hallatszott kintről. A hatalmas csendet csak a szíve dobogása törte meg. Gyorsan és ütemesen vert.

A kopogás elhalt. Végignyújtózott a pamlagon. Arcát kellemesen simította a puha szivacs. Parfümjének fűszeres illata megcsapta az orrát.
Megint kopogást hallott. Csend. Mély és végtelen.

Egyre sötétebb lett Kint felgyulladtak a lámpák. Az esti utca hangjaira ébredt. Sötét volt. Felült a pamlagon, majd az ablakhoz lépett. Próbált felismerni valakit.
Lódobogás hallatszott. A szíve megint hevesebben vert. Az egész teste beleremegett a várakozásba. Várt – tovább. Mit tehetett? Nem gondolkodott, üveges szemekkel nézett ki az ablakon.

Az utca lassan elhalt. Szinte észre sem vette a változást.
Odalépett a zongorához. Eljátszotta kedvenc dallamát, halkan énekelni kezdett. Majd újra kezdte, de most hangosabban, egyre hangosabban. Már a fülében is csak ez a dallam zúgott. Táncolni kezdett. Forgott, forgott és táncolt vadul, őrülten vágyakozón, boldogan és keservesen.
Felvette legszebb ruháját, megfésülte selymes haját, aztán lement az egyedüllévő utcára és táncolt tovább.

Énekelt és táncolt végig az utcán. Hirtelen megtorpant. Kiért a folyóhoz. Keskeny teste lassan kanyargott tova. Felment a hídra és nézett bele, a szerető hullámokba. Csak nézte a hullámokat, és testében átérezte táncukat.

Beleszédült.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük