Elveszve,remélve…

on

Csókod által szeretve élek,

ölelésedben elveszni remélek.

Fáj a hajnal, ha nélküled talál meg,

csak tántorgok, mint beteg lélek,

mi nélküled van, nem kell, nem hevít,

lelkemben az űr leterít.

 

Üres éjjelek után fagyos nappalok jönnek,

a vágy, mely hozzád hajt éget, emészt.

soha nem látlak már, nem érzem

ajkaid ízét,

karod nem ölel többé, tudom már,

ám mégis remél egy elveszett lélek,

Istenem tarts meg,

Félek!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük