Csókod által szeretve élek,

ölelésedben elveszni remélek.

Fáj a hajnal, ha nélküled talál meg,

csak tántorgok, mint beteg lélek,

mi nélküled van, nem kell, nem hevít,

lelkemben az űr leterít.

 

Üres éjjelek után fagyos nappalok jönnek,

a vágy, mely hozzád hajt éget, emészt.

soha nem látlak már, nem érzem

ajkaid ízét,

karod nem ölel többé, tudom már,

ám mégis remél egy elveszett lélek,

Istenem tarts meg,

Félek!