Csókod által szeretve élek,
ölelésedben elveszni remélek.
Fáj a hajnal, ha nélküled talál meg,
csak tántorgok, mint beteg lélek,
mi nélküled van, nem kell, nem hevít,
lelkemben az űr leterít.
Üres éjjelek után fagyos nappalok jönnek,
a vágy, mely hozzád hajt éget, emészt.
soha nem látlak már, nem érzem
ajkaid ízét,
karod nem ölel többé, tudom már,
ám mégis remél egy elveszett lélek,
Istenem tarts meg,
Félek!