Oh, mily nehéz e fájdalom, S oly végtelen.
Minden napom küzdelem!
Vonszolom magam, erőtlen,Mikor lesz vége?
Istenem!Miért engeded a Fájdalmat a szívembe,
Lelkem legmélyére? Miért engeded, hogy Így létezzem nap-mint-nap,
Egy fekete jelenben. Miért engeded, hogy Ne lássam a szépet?
Miért engedsz az Agyamba komor képet?
El akarom engedni S fájdalom nélkül élni!
Végre egész embernek lenni!