Oh, mily nehéz e fájdalom, S oly végtelen.

Minden napom küzdelem!

Vonszolom magam, erőtlen,Mikor lesz vége?

Istenem!Miért engeded a Fájdalmat a szívembe,

Lelkem legmélyére? Miért engeded, hogy Így létezzem nap-mint-nap,

Egy fekete jelenben. Miért engeded, hogy Ne lássam a szépet?

Miért engedsz az Agyamba komor képet?

El akarom engedni S fájdalom nélkül élni!

Végre egész embernek lenni!