Emlékeket gőzölögtek az ismerős utcák.
Lassan suhant a bokrok között,
mint egy árnyék s finoman simogatta
a kedves házak falát.
Pici, finom csilingelések,
édes kicsi hangocskák szaladtak felé
s vidáman, játszadozva ébresztettek fel
benne régi dallamokat.
Előbújtak a régi illatok
a fák mögül s régen élt emberek
mosolya csillogott az emlékezés függönyén keresztül.
Hazaért!