Emlékeket gőzölögtek az ismerős utcák.

Lassan suhant a bokrok között,

mint egy árnyék s finoman simogatta

a kedves házak falát.

Pici, finom csilingelések,

édes kicsi hangocskák szaladtak felé

s vidáman, játszadozva ébresztettek fel

benne régi dallamokat.

Előbújtak a régi illatok

a fák mögül s régen élt emberek

mosolya csillogott az emlékezés függönyén keresztül.

Hazaért!