Inemorior mori

Lassan megszokom, hogy mindenki átsétál a szívemen,

lassan megszokom, hogy semmi állandó már az életben.

Lassan megszokom, hogy hiányod úgy fáj,

lassan megszokom, hogy nem éget már úgy a vágy.

Lassan megszokom, hogy sodor magával az élet,

lassan megszokom, hogy senki által szeretve élek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük