Szögesdrót közt vergődik a Jövőd,
Tiporja, szaggatja, üti, veri a még élőt.
Lélek, oh mily gyenge vagy néha
Felállni, s továbbmenni sokszor léha.
Mily véres vergődés, mily izzadt erőlködés,
A végtelenbe vágyás, szabadon repülés!
De a láncok csörögnek s szorítanak kegyetlenül
Vérben ázik a cellád, körös-körül!
Oh, szabadság-szenvedélye megérintettél végre,
Oh, te messze lévő fénysugár, a sötét égből
Reám szálltál.
Vigasztalsz, kötözöd lelkem sebeit
Enyhíted a lánc szorításait.
Reményt adsz s vigyázol reám,
Míg a Föld el nem fedi orcám.