Szögesdrót közt a jövőd

 

Szögesdrót közt vergődik a Jövőd,

Tiporja, szaggatja, üti, veri a még élőt.

Lélek, oh mily gyenge vagy néha

Felállni, s továbbmenni sokszor léha.

Mily véres vergődés, mily izzadt erőlködés,

A végtelenbe vágyás, szabadon repülés!

 

De a láncok csörögnek s szorítanak kegyetlenül

Vérben ázik a cellád, körös-körül!

Oh, szabadság-szenvedélye megérintettél végre,

Oh, te messze lévő fénysugár, a sötét égből

Reám szálltál.

Vigasztalsz, kötözöd lelkem sebeit

Enyhíted a lánc szorításait.

Reményt adsz s vigyázol reám,

Míg a Föld el nem fedi orcám.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük