Sodornak az emlékek,
illatok, színek, szavak,
csak az nem látja, aki vak!
Sodornak az emlékek,
pedig nem akarom,
mégis visznek messzire,
s képtelen vagyok megállni a talajon.
Sodornak az emlékek,
régi, ismerős tájakra,
hol barátok várnak
egy mosolygós
koccintásra.
Sodornak az emlékek,
s várom, hogy legyen vége az utazásnak,
a végtelennek tűnő barangolásnak.
Hol az álmok útnak indultak
s lehet, hogy tévedésből
rossz hajóra szálltak.