Sodornak az emlékek,

illatok, színek, szavak,

csak az nem látja, aki vak!

 

Sodornak az emlékek,

pedig nem akarom,

mégis visznek messzire,

s képtelen vagyok megállni a talajon.

 

Sodornak az emlékek,

régi, ismerős tájakra,

hol barátok várnak

egy mosolygós

koccintásra.

 

Sodornak az emlékek,

s várom, hogy legyen vége az utazásnak,

a végtelennek tűnő barangolásnak.

Hol az álmok útnak indultak

s lehet, hogy tévedésből

rossz hajóra szálltak.