Kósza gondolatok

Magányos alkonyt köhög a Világ s a Bánat csöndben belemászik a bőröd alá. Fázós órákká formálja az idő gyöngyeit, s te szépen felfűzöd őket, hogy nézegethesd, hogy lásd meg bennük tükörképed. S te látod, ahogy gurulnak a gyémántok, mélyen szántva meggyötört arcod.

Forgathatod a gyöngyöket, szét is szórhatod őket, jobb nem lesz, csak szánalmasabb a perc, mikor térden csúszva szedegeted, mert szereted az emlékeidet.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük