Egyedül a Reggellel

  Ködöt ásít a hajnal, beterítve vele a folyó ezüstjét.Fázósan bólogatnak a fejükkel a fák, s álmos szemekkel pislognak a szürkeségbe. Bőröm még emlékszik ujjaid perzselő nyomaira. Ahogy égetett végig az érintésed, minden milliméteren, tüzet ébresztve a szív végtelen kamráiban. Csókod nyomán még lángol a Lélek, s visítva követeli mohó ajkaid ízét. Hangok gyöngyei gurulnak…

Visszatérés

Forróvérű lopott órák, izzó, perzselő, végtelen nappalok. Vágy, mely végighullámzott a nyár bársonyán, mely benne lüktetett a szív minden lobbanásában. Kínzó fájdalom volt a Lét, nélküle lélegezni sem tudott. Szétszórt emlékek hullámoztak lelkében. Pillanatok, szavak, érintések, ígéretek, az elmúlt nyár szerelemtől fülledt illata. Gondosan szedegette a morzsákat, s közben újraízlelte valamennyit, majd eltette a fiókba,…

Hajlott hátú hegyek között…

Hajlott hátú hegyek között Egyszerűen élni, Isten szavát hallgatni, Áldássá lenni.   Hajlott hátú hegyek között Vaddisznót lesni, Édes szagú réteken Pillangót kergetni.   Hajlott hátú hegyek között Csendben Békét kérni, Éjszakánként emberi kínt enyhíteni.   Hajlott hátú hegyek között Lassan ballagni, Szürke színű fenyőket Szépen kiszínezni   Hajlott hátú hegyek között Víg nótákat dúdolni,…

Én, a vándor

Lába nyomán mosolygott a Napsugár, Lépteit a Szél vigyázta. A Köd adott rá kabátot, könnyeit a Felhő várta. Szívében Hajnal lakott, Lelkében örök Tűz, mely űzte messzi tájakra, s kárhoztatta örök bolyongásra. Üres, kongó belső, állandó keresés. Üveggolyó álmok, oh, mily messzire szaladtak előle, talán őket kergette egy életen át, a végtelenbe.  

Kopogtatás

Valaki kopogtat, Jaj, vajh ki lehet? Ajtót nyitni remegő kézzel megyek. Megállít a gondolat, Nyissam? Ne nyissam? Cellámba oh, jaj kit engedek?   Valaki kopogtat, Én még mindig várok, Lélegzet visszafojtva állok. Miért jött? Mit akarhat? Szándéka jaj, Mit takarhat?   Valaki kopogtat, Most már mindenem reszket, A kilincshez elgyengült kézzel érek. Zár kattan, Ajtó…

Olvadás

Bugyognak agyamból a szavak, Mint haldokló száján a vér. Menny és Pokol közt vergődő Lelkem Oh, mily fáradt s gyönge lény.   Égni szeretne, Égni s végleg megsemmisülni. Egy nagy, Szent Fényben Örökre felolvadni!

Magány

Magányt gurít felém a Hold, az ablakon bekacsintó pajkos csillagok fagyot meszelnek a sötét falakra. Az éjjel félve teríti le bársonyát, fel ne tépje egy fájó sóhaj éles kése. Kinézett az ablakon s a vénülő fák leveleit számolgatta, talán gyorsabban szalad az idő homokja. Régen volt már, hogy boldogan, felszabadultan nevetett, rég volt már, hogy…

Kósza gondolatok

Magányos alkonyt köhög a Világ s a Bánat csöndben belemászik a bőröd alá. Fázós órákká formálja az idő gyöngyeit, s te szépen felfűzöd őket, hogy nézegethesd, hogy lásd meg bennük tükörképed. S te látod, ahogy gurulnak a gyémántok, mélyen szántva meggyötört arcod. Forgathatod a gyöngyöket, szét is szórhatod őket, jobb nem lesz, csak szánalmasabb a…

Quid plura dicam?

Harcolni lélek nélkül, Kardot vinni erő nélkül, Vezetni hit nélkül, Élni Isten nélkül, Szeretni szív nélkül.