Ébredés

Oh, Te álomból ébredő,

Szárny nélküli,

Égő, lüktető,

Kicsiny lélek,

Kit megérintett a

Remény piciny sugara

S Te újra ragyoni kezdtél,

Ismét várva a másnapot,

egy jobb napot,

egy fényes napot,

Hol a vágyak újra

szárnyakat kapnak,

S nem állnak majd

az útba rideg Falak.

 

Most itt ülsz újra

a sötét sarokban,

félelemtől remegve,

gondolván jobb,

ha a Remény többé

nem lép oda be!

S nem ad újra fantom szárnyakat,

melyek eltűnnek, mielőtt kipróbálnád azokat.

 

De oh, jaj, jön a

számum újra,

s magával ragad,

forgat, pörget,

visz feltartóztathatatlanul

egy kietlen, rideg

vidékre, hol

felocsúdsz majd ismét egyedül,

szédült, vad,

örökké kereső kicsiny testecske,

hol apró léptekkel,

óvatosan tapogatva,

nagy sokára,

talán sikerül újraépítened

saját Világodat.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük