Papírhajó

Egyedül feküdt a hajnallal s figyelte hogyan színezi a szél vörösre az eget.

Kicsiny hajót indított útnak az égi tengeren, melybe szavakat rakott. Piciny fehér hajó a lángoló égbolton, igyekszik egy másik part felé.

Vajon lesz-e valaki, aki a szavakat majd sorba teszi?

Vajon lesz-e türelme őket megérteni?

Vajon elér-e addig e törékeny hajó?

Vajon nem tűnik-e el az a kevés szó?

Mi lesz, ha az ajkak örökre némák maradnak?

Mi lesz, ha a gondolat nem kap szárnyakat?

Mi lesz, ha fátyolos szemekkel nézünk majd egymásra, s nem tudjuk, hogy a pillanat milyen drága?

2 Comments Add yours

  1. Norbert szerint:

    Mindig Önt kerestem!

    1. Málnácska szerint:

      Köszönöm!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük